2. rész

   L: Reggel óvatosan bújok ki az ágyból, és indulok a konyhába. Csinálok a kis cicámnak egy kis reggelit, a kedvenc teájával együtt. Amíg várom, hogy a víz meg melegedjen a teához, kimegyek egy kicsit az erkélyre, hogy kicsit kitisztítsam a fejem, Nagyon szép idő van. Igaz, hogy egy kicsit hideg van, de a nap süt, és a szél sem fúj. Vissza megyek a konyhába, gyorsan megcsinálom a teát, a reggelit rárakom egy tálcára, és beviszem neki a szobába.
- Szívem, kelj fel, hoztam neked egy kis harapnivalót - simogatva ébresztem.

CJ: - Nyeem~ aludni akarook - nyafogok neki, de ő csak tovább simogat. - Jól van, na... kelek - durcisan nézek fel a vigyorgó ByungHyunra, majd szépen lassan hasra fordulok és négykézlábra nyomom fel magam. - Cica... mit csinálsz? - kérdezi L.Joe nevetve. - Felkelek, nem látod? - durcisan lemászok az ágyról és a fürdőbe megyek megmosni az arcomat.

   L: - Igyekezz! Vár a reggeli! - kiabálok utána. Lerakom az ágyra a tálcát, és utána megyek. Éppen fogat mos. Oda surranok mögé,átölelem derekát, majd a tükörben találkozik tekintetünk.

CJ: - Felőlem... - motyogom holt álmosan. Megmosom az arcom, de ha már itt vagyok fogat is moshatok. Elővettem a fogkefém és a fogkrémem, majd szépen lassan elkezdtem sikálni a fogaim. Joe nem tudom mikor, de utánam jött és átkarolt. Ijedten összerándultam, majd a tükörben találkozott a tekintetünk. A mosdókagylóba köptem a fogkrémet és kiöblítettem a szám, majd L.Joe-hoz fordultam. - Mi az, te kutya mániás? - mosolyogtam rá.

   L: - Semmi, csak olyan régen láttalak fogmosás közben, és olyan cuki vagy, amikor tiszta fogkrém a szád - nevettem el magam, majd nyomtam egy csókot ajkaira.
- Mmmm, nagyon frissítő! - hangosan felnevettem, ahogy ő is.

  CJ: Chö... hízeleg itt nekem. Azonban el kell ismerjem, nagyon tetszik ez. Majd ajkamra csókol és közli, hogy nagyon frissítő, vele nevetek. De rég volt ilyen... - Pabo, inkább menjünk vissza - azzal megfogom a kezét és egymás mellett lépkedve sétálunk vissza a szobánkba.

 L: - Ott a reggelid, édes, egyél!! - adom neki az utasítást, miután vissza értünk a szobába.

CJ: -Oké! - mondom, majd elkezdem tömni a fejem. Miután elpusztítottam az egészet mosolyogva megköszönöm neki a reggelit.

   L: - A teád ott van az éjjeli szekrényen, idd meg, addig elmosom - adtam újabb utasítást. Kicsit parancsolgatónak érzem magam, de ha már megcsináltam, nem akarom, hogy ott maradjon. Miután elmosogattam, már éppen nyomtam le a szobánk kilincsét, mikor Niel oda állt mellém, és szigorúan nézett rám.
- Nem tudom, hogy voltál, hogy mit csináltál, de ha még 1x összetöröd a szívét, soha többé nem állok veled szóba!!! - mondta nagyon dühösen.
- Én nem akartam, sőt, én jót akarok neki, egy nagy lépést szeretnék tenni a kapcsolatunkba, de ehhez ez az idő kellett. - egyből tudta, hogy mire gondolok. Ezt egy mosollyal nyugtázva mindketten mentünk a dolgunkra.

CJ: - Igen is, omoni - mondom cukin. Gyorsan megittam a teám, majd láttam, hogy a kilincs lefelé nyomódik, de aztán visszapattant a helyére. Érdeklődve az ajtóhoz sétálok, majd fülem a fára tapasztom. Azt nem értem mit beszélnek, de felismerem Niel hangját. Vajon... miről beszélgetnek? Az ajtó pont akkor nyílik, mikor egyet hátra lépek, így szépen fenékre esek. Megilletődve nézek ByungHyunra, ő meg vissza rám. 

-Mit csinálsz baba? Csak nem hallgatóztál?

-N-nem, csak ki akartam vinni az üres bögrét - hárítok elpirulva. - Miért? 

Nem válaszol, csak felsegít a földről.

 L: - Csak mert nem illik. - nyomok egy puszit ajkaira - mihez lenne ma kedved?

CJ: -De nem is hallgatóztam! - teszem karba a kezeim. - ... nem tudom... neked mihez lenne? - kérdezem csillogó szemekkel.

   L: - Amihez neked, édes - puszilom meg homlokát, majd ledőlök az ágyra. ChunJi a szekrényhez sétál, és elkezd levetkőzni. Végig nézem formás kis testét, de elkapom a fejem, nehogy leteperjem. Még várnom kell.
- Édes - köhög egy kicsit - mit csinálsz?
- Átöltözök? - néz rám hülye fejjel, mintha ez tök egyértelmű lenne. Mondjuk.....az is....

CJ: Oké... de én nem tudom mit csináljunk... Na, mindegy, először is át kell öltöznöm, mert pizsibe nem megyek sehova. Mikor a pólóm veszem fel L.Joe megkérdezi mit csinálok. Na vajon fejjek hátrafordulok és közlöm vele, hogy átöltözök. Miután végeztem leülök mellé az ágyra és kíváncsian nézek rá. - Baboya... én nem tudom mit csináljunk - mondom neki, majd zavartan elkezdek a kezemmel babrálni.

   L: - Egy sétához mit szólnál? Vagy ha nincs kedved, akkor csinálhatunk akármit, csak együtt legyünk.. - és lehúzom magamhoz egy csókra. Pici, édes ajkait ízlelgetem, ő pedig egyre jobban elmélyíti a csókot. Jót tett ez a kis idő amíg nem voltunk együtt, most merészebb, ami nekem nagyon tetszik.

CJ: - Nekem mindegy - mondom, de nem tudom folytatni, mert lehúz magához egy csókra. Feltérdelek az ágyra és tovább mélyítem azt, majd ráülök a csípőjére, ahol érzem, hogy már kezd felállni neki.

   L: - ChunJiii.... - nyögöm amíg elválik tőlem egy pillanatra, de nem tudom folytatni mert tovább csókol, majd egy picit eltolom magamtól - ...kérlekhhh...ha így folytatod, akkor elrontasz mindent. Mármint ne értsd félre, csak tudod, van egy tervem, és addig nem akarok szeretkezni. Ugye megérted?? És hidd el, megéri várni.. - majd nyomok egy csókot pisze kis ajkaira.

CJ: Sértetten felpattanok róla, majd kiviharzom a szobából. Egész nap nem szólok hozzá, ignorálom. Niel viszont kiverte a balhét. Nem kicsit, hanem, nagyon. Nem tudom, hogy mit beszéltek az ajtó előtt, de szerintem azt folytatják most. Mindenki előtt.

   L: Miután végig hallgattam Niel "enyhe" lecseszését, kimentem a konyhába, ittam egy pohár vizet, és vissza mentem a többiekhez. Mivel senki se tudta, Nielen és rajtam kívül, ezért mindenki döbbenten nézett rám.
- Elmondanád, hogy mi történt? - kérdezte nyugtalanul a maknae. Ekkor ChunJira néztem, sírós szemeire, miközben szipogott.
- Hát jó....igazából ezt az egészet nem így terveztem, de nem bírok több fájdalmat okozni ChunJinak. És miután Niel is jól lebaszott, kénytelen leszek valahogy megmagyarázni. Azért tűntem el egy kis időre, mert egy nagy lépésre készültem, amihez elég sok idő kellett. Ugyanis................... - nem mertem kimondani...először - szeretném, hogyha ChunJival összekötnénk az életünket......egy esküvővel.

CJ:  Halkan elkezdtem szipogni, nem akartam, hogy a többiek felfigyeljenek erre, így elég erősen próbáltam visszafogni a könnyeim. Aztán L.Joe eltűnt a konyha irányába, Niel meg mellém ült és átkarolt. Mikor megint feltűnt imádott szerelmem, mindenkivel szembe nézett. Elkezdte mondani, hogy miért... én meg lefagytam. Teljes kékhalál. Mindenki döbbenten nézett rám, majd ByungHyunra és megint rám. 

-M-Mih? - pislogtam teljesen lefagyva. Elakar venni feleségül?! Mi van? Én... teljesen... 

Annyit még érzékeltem, hogy Niel szólongat, de nem válaszoltam, mivel elsötétült minden. Nem emlékszem mi történt utána...

   L: A mondandóm végére szerelmem elájult. Nagyon megijedtem, és már hívtam is a mentőket. A mentősök nem engedték, hogy velük menjek, úgyhogy fogtam egy taxit és azzal mentem. Egész éjszaka ott voltam vele, és egyszer csak szép, lassan nyitogatni kezdte a szemeit.

CJ: Nem emlékszem mit történet, viszont valami nagyon bántotta a szemem. A reggeli fény. Lassan pislogva kinyitottam a szemem és oldalra néztem. ByungHyun volt mellettem. Én meg infúzióra, EKG-ra és minden egyéb vicik-vacakra kötve feküdtem... a kórházban. - Most vagy én vagyok hülye, hogy nem emlékszem mikor lettem terhes vagy csak álmodom - mondom bágyadtan.

 L: - Elájultál, szívem. Nagyon aggódtam érted. - fogom meg kezét, majd nyomok rá egy puszit.

CJ: - Hjajj, istenem - emelem fel a szabad kezem és az arcomra tettem. - Akkor igaz... - felnézek rá és könnyel gyűlnek a szemebe. - Tényleg? Komolyan igaz? Mond, hogy nem álmodom... - csuklik el a végére a hangom.

   L: - Minden igaz, és nem álmodsz!! ChunJi, szeretlek, és veled akarom leélni az életem!! - szorítom meg kezét, és nekem is könnyek gyűlnek a szemembe.

CJ: Elkezdtem sírni, mire L.Joe bemászott hozzám az ágyba és megölelt. - Ssshh~ nyugalom ChanHee... szeretlek - mondja nekem, pedig ő is alig bírja vissza tartani a könnyeit hallom a hangján  - Byung ByungHyun, az életemnél is jobban szeretlek, szóval... igen! - mondom, miközben úgy vigyorgok, mint egy idióta és sírok, akár egy gyerek, akinek az álma valóra vált.

   L: Amikor kimondja azt a bizonyos szót "igen", még jobban elkezdek sírni, és ahogy csak tudok nyakába ugrok. El se hiszem, hogy igent mondott. Valóra vált az álmom!!
- Lee ChanHee, akkor azt mondod, hogy hajlandó vagy leélni velem az életedet?? - nézek rá vigyorogva, könnyes szemekkel.

CJ: - Igen! - motyogom nyakába, mivel egy kicsit elkezdtem szédülni. - ByungHyun... nem vagyok jól - suttogom halkan.

   L: - Nyugi, lassan feküdj le, mindjárt kerítek egy orvost! - szaladva elhagytam a kórtermet. Viszonylag hamar találtam egy orvost, és együtt siettünk vissza a kórterembe.

CJ: Nem tudom mi van velem. Fáj a fejem és szédülök. Miután életem szerelme itt hagy, befelé fordulok  - a fal felé - és megpróbálom leküzdeni a hányingert. Pár perc alatt vissza is ér egy orvossal, aki megvizsgál. - Fiatalember, maga nagyon lefogyott, még egy idolhoz képest is. Eszik rendesen? Emellett még túl is hajtotta magát - mondja nekem, mire eszembe jutnak azok a reggelek és esték, mikor semmi étvágyam nem volt valaki miatt... és igen, túl hajtottam magam, hogy felejtsem azt a fájdalmat, amit ő okozott nekem akkor. De ez most már nem érdekel. Hiszen azt mondta, hogy el akar venni és hogy mindennél jobban szeret. Boldogabb még sosem voltam.

   L:Kicsit megijedtem amikor az orvos azt mondta, hogy túlhajtotta magát. Vajon...miért?????? Lehet, hogy miattam....?

CJ: Remélem nem jön rá, hogy miatta.... nagyon remélem, azonban mikor a menedzser megérkezik félre vonja L.Joet. Ijedten, kissé félve nézek utánuk.

 Mikor L.Joe vissza jött hozzám, bűnbánóan lehajtotta a fejét és azt mondta: - Ne haragudj rám, nem akartam ezt okozni neked - mielőtt megfoghattam volna a kezét, már felállt és kiviharzott a kórteremből.

   L: Miután beszéltem a menedzserrel, teljesen eljutott az agyamig, hogy tulajdonképpen mit tettem az én ChunJimmal. Tudtom, hogy most már megbocsájtott, és most már csak boldognak kellene lennünk, de most nem tudok a szemébe nézni. Elmentem egy kicsit sétálni a parkba, hogy kitisztítsam a buksim. És támadt egy ötletem...

CJ: Miután úgy elrohant, mentem volna utána, de a menedzser megtiltotta, hogy elmozduljak az ágyból, így csak azt várhattam, hogy vissza jöjjön az én Hyunniem. Persze, nem nagyon akart vissza jönni, így bele kellet (volna) törődnöm abba, hogy ma este nem fogom látni. Könnyes szemekkel fordult meg az ágyban és megpróbáltam el aludni, de nem nagyon akart menni. Aztán motoszkálást halottam az ajtó felől...

   L: Egy kis séta után bementem egy kávézóba, és vettem a babámnak egy jeges kávét. Tudom, hogy imádja.  Vissza siettem a kórházhoz, gyorsan felszaladtam kedvesemhez a harmadikra. Mielőtt bementem volna benéztem az ablakon. Úgy tűnt, mintha aludna...de ChunJinál sosem lehet tudni. Így hát bátran, de mégis óvatosan, és csendesen léptem a szobába. Odamentem az ágya mellé, leraktam a kávéját, és oda ültem mellé. Néztem a hátát, és hallgattam édes szuszogását..

CJ: Úgy tettem, mintha aludnák, de mikor meghallottam, hogy azt suttogja, hogy itt vagyok baba, már tudtam hogy ByungHyun jött vissza. Mikor felállt, utána fordultam és a keze után nyúltam. Megdermedt, de nem fordult vissza. - hol voltál? - kérdeztem kissé kétségbeesett hangon. - Nagyon... aggódtam érted - erre megfordult és a szemembe nézett.