2. rész

   L: Reggel óvatosan bújok ki az ágyból, és indulok a konyhába. Csinálok a kis cicámnak egy kis reggelit, a kedvenc teájával együtt. Amíg várom, hogy a víz meg melegedjen a teához, kimegyek egy kicsit az erkélyre, hogy kicsit kitisztítsam a fejem, Nagyon szép idő van. Igaz, hogy egy kicsit hideg van, de a nap süt, és a szél sem fúj. Vissza megyek a konyhába, gyorsan megcsinálom a teát, a reggelit rárakom egy tálcára, és beviszem neki a szobába.
- Szívem, kelj fel, hoztam neked egy kis harapnivalót - simogatva ébresztem.

CJ: - Nyeem~ aludni akarook - nyafogok neki, de ő csak tovább simogat. - Jól van, na... kelek - durcisan nézek fel a vigyorgó ByungHyunra, majd szépen lassan hasra fordulok és négykézlábra nyomom fel magam. - Cica... mit csinálsz? - kérdezi L.Joe nevetve. - Felkelek, nem látod? - durcisan lemászok az ágyról és a fürdőbe megyek megmosni az arcomat.

   L: - Igyekezz! Vár a reggeli! - kiabálok utána. Lerakom az ágyra a tálcát, és utána megyek. Éppen fogat mos. Oda surranok mögé,átölelem derekát, majd a tükörben találkozik tekintetünk.

CJ: - Felőlem... - motyogom holt álmosan. Megmosom az arcom, de ha már itt vagyok fogat is moshatok. Elővettem a fogkefém és a fogkrémem, majd szépen lassan elkezdtem sikálni a fogaim. Joe nem tudom mikor, de utánam jött és átkarolt. Ijedten összerándultam, majd a tükörben találkozott a tekintetünk. A mosdókagylóba köptem a fogkrémet és kiöblítettem a szám, majd L.Joe-hoz fordultam. - Mi az, te kutya mániás? - mosolyogtam rá.

   L: - Semmi, csak olyan régen láttalak fogmosás közben, és olyan cuki vagy, amikor tiszta fogkrém a szád - nevettem el magam, majd nyomtam egy csókot ajkaira.
- Mmmm, nagyon frissítő! - hangosan felnevettem, ahogy ő is.

  CJ: Chö... hízeleg itt nekem. Azonban el kell ismerjem, nagyon tetszik ez. Majd ajkamra csókol és közli, hogy nagyon frissítő, vele nevetek. De rég volt ilyen... - Pabo, inkább menjünk vissza - azzal megfogom a kezét és egymás mellett lépkedve sétálunk vissza a szobánkba.

 L: - Ott a reggelid, édes, egyél!! - adom neki az utasítást, miután vissza értünk a szobába.

CJ: -Oké! - mondom, majd elkezdem tömni a fejem. Miután elpusztítottam az egészet mosolyogva megköszönöm neki a reggelit.

   L: - A teád ott van az éjjeli szekrényen, idd meg, addig elmosom - adtam újabb utasítást. Kicsit parancsolgatónak érzem magam, de ha már megcsináltam, nem akarom, hogy ott maradjon. Miután elmosogattam, már éppen nyomtam le a szobánk kilincsét, mikor Niel oda állt mellém, és szigorúan nézett rám.
- Nem tudom, hogy voltál, hogy mit csináltál, de ha még 1x összetöröd a szívét, soha többé nem állok veled szóba!!! - mondta nagyon dühösen.
- Én nem akartam, sőt, én jót akarok neki, egy nagy lépést szeretnék tenni a kapcsolatunkba, de ehhez ez az idő kellett. - egyből tudta, hogy mire gondolok. Ezt egy mosollyal nyugtázva mindketten mentünk a dolgunkra.

CJ: - Igen is, omoni - mondom cukin. Gyorsan megittam a teám, majd láttam, hogy a kilincs lefelé nyomódik, de aztán visszapattant a helyére. Érdeklődve az ajtóhoz sétálok, majd fülem a fára tapasztom. Azt nem értem mit beszélnek, de felismerem Niel hangját. Vajon... miről beszélgetnek? Az ajtó pont akkor nyílik, mikor egyet hátra lépek, így szépen fenékre esek. Megilletődve nézek ByungHyunra, ő meg vissza rám. 

-Mit csinálsz baba? Csak nem hallgatóztál?

-N-nem, csak ki akartam vinni az üres bögrét - hárítok elpirulva. - Miért? 

Nem válaszol, csak felsegít a földről.

 L: - Csak mert nem illik. - nyomok egy puszit ajkaira - mihez lenne ma kedved?

CJ: -De nem is hallgatóztam! - teszem karba a kezeim. - ... nem tudom... neked mihez lenne? - kérdezem csillogó szemekkel.

   L: - Amihez neked, édes - puszilom meg homlokát, majd ledőlök az ágyra. ChunJi a szekrényhez sétál, és elkezd levetkőzni. Végig nézem formás kis testét, de elkapom a fejem, nehogy leteperjem. Még várnom kell.
- Édes - köhög egy kicsit - mit csinálsz?
- Átöltözök? - néz rám hülye fejjel, mintha ez tök egyértelmű lenne. Mondjuk.....az is....

CJ: Oké... de én nem tudom mit csináljunk... Na, mindegy, először is át kell öltöznöm, mert pizsibe nem megyek sehova. Mikor a pólóm veszem fel L.Joe megkérdezi mit csinálok. Na vajon fejjek hátrafordulok és közlöm vele, hogy átöltözök. Miután végeztem leülök mellé az ágyra és kíváncsian nézek rá. - Baboya... én nem tudom mit csináljunk - mondom neki, majd zavartan elkezdek a kezemmel babrálni.

   L: - Egy sétához mit szólnál? Vagy ha nincs kedved, akkor csinálhatunk akármit, csak együtt legyünk.. - és lehúzom magamhoz egy csókra. Pici, édes ajkait ízlelgetem, ő pedig egyre jobban elmélyíti a csókot. Jót tett ez a kis idő amíg nem voltunk együtt, most merészebb, ami nekem nagyon tetszik.

CJ: - Nekem mindegy - mondom, de nem tudom folytatni, mert lehúz magához egy csókra. Feltérdelek az ágyra és tovább mélyítem azt, majd ráülök a csípőjére, ahol érzem, hogy már kezd felállni neki.

   L: - ChunJiii.... - nyögöm amíg elválik tőlem egy pillanatra, de nem tudom folytatni mert tovább csókol, majd egy picit eltolom magamtól - ...kérlekhhh...ha így folytatod, akkor elrontasz mindent. Mármint ne értsd félre, csak tudod, van egy tervem, és addig nem akarok szeretkezni. Ugye megérted?? És hidd el, megéri várni.. - majd nyomok egy csókot pisze kis ajkaira.

CJ: Sértetten felpattanok róla, majd kiviharzom a szobából. Egész nap nem szólok hozzá, ignorálom. Niel viszont kiverte a balhét. Nem kicsit, hanem, nagyon. Nem tudom, hogy mit beszéltek az ajtó előtt, de szerintem azt folytatják most. Mindenki előtt.

   L: Miután végig hallgattam Niel "enyhe" lecseszését, kimentem a konyhába, ittam egy pohár vizet, és vissza mentem a többiekhez. Mivel senki se tudta, Nielen és rajtam kívül, ezért mindenki döbbenten nézett rám.
- Elmondanád, hogy mi történt? - kérdezte nyugtalanul a maknae. Ekkor ChunJira néztem, sírós szemeire, miközben szipogott.
- Hát jó....igazából ezt az egészet nem így terveztem, de nem bírok több fájdalmat okozni ChunJinak. És miután Niel is jól lebaszott, kénytelen leszek valahogy megmagyarázni. Azért tűntem el egy kis időre, mert egy nagy lépésre készültem, amihez elég sok idő kellett. Ugyanis................... - nem mertem kimondani...először - szeretném, hogyha ChunJival összekötnénk az életünket......egy esküvővel.

CJ:  Halkan elkezdtem szipogni, nem akartam, hogy a többiek felfigyeljenek erre, így elég erősen próbáltam visszafogni a könnyeim. Aztán L.Joe eltűnt a konyha irányába, Niel meg mellém ült és átkarolt. Mikor megint feltűnt imádott szerelmem, mindenkivel szembe nézett. Elkezdte mondani, hogy miért... én meg lefagytam. Teljes kékhalál. Mindenki döbbenten nézett rám, majd ByungHyunra és megint rám. 

-M-Mih? - pislogtam teljesen lefagyva. Elakar venni feleségül?! Mi van? Én... teljesen... 

Annyit még érzékeltem, hogy Niel szólongat, de nem válaszoltam, mivel elsötétült minden. Nem emlékszem mi történt utána...

   L: A mondandóm végére szerelmem elájult. Nagyon megijedtem, és már hívtam is a mentőket. A mentősök nem engedték, hogy velük menjek, úgyhogy fogtam egy taxit és azzal mentem. Egész éjszaka ott voltam vele, és egyszer csak szép, lassan nyitogatni kezdte a szemeit.

CJ: Nem emlékszem mit történet, viszont valami nagyon bántotta a szemem. A reggeli fény. Lassan pislogva kinyitottam a szemem és oldalra néztem. ByungHyun volt mellettem. Én meg infúzióra, EKG-ra és minden egyéb vicik-vacakra kötve feküdtem... a kórházban. - Most vagy én vagyok hülye, hogy nem emlékszem mikor lettem terhes vagy csak álmodom - mondom bágyadtan.

 L: - Elájultál, szívem. Nagyon aggódtam érted. - fogom meg kezét, majd nyomok rá egy puszit.

CJ: - Hjajj, istenem - emelem fel a szabad kezem és az arcomra tettem. - Akkor igaz... - felnézek rá és könnyel gyűlnek a szemebe. - Tényleg? Komolyan igaz? Mond, hogy nem álmodom... - csuklik el a végére a hangom.

   L: - Minden igaz, és nem álmodsz!! ChunJi, szeretlek, és veled akarom leélni az életem!! - szorítom meg kezét, és nekem is könnyek gyűlnek a szemembe.

CJ: Elkezdtem sírni, mire L.Joe bemászott hozzám az ágyba és megölelt. - Ssshh~ nyugalom ChanHee... szeretlek - mondja nekem, pedig ő is alig bírja vissza tartani a könnyeit hallom a hangján  - Byung ByungHyun, az életemnél is jobban szeretlek, szóval... igen! - mondom, miközben úgy vigyorgok, mint egy idióta és sírok, akár egy gyerek, akinek az álma valóra vált.

   L: Amikor kimondja azt a bizonyos szót "igen", még jobban elkezdek sírni, és ahogy csak tudok nyakába ugrok. El se hiszem, hogy igent mondott. Valóra vált az álmom!!
- Lee ChanHee, akkor azt mondod, hogy hajlandó vagy leélni velem az életedet?? - nézek rá vigyorogva, könnyes szemekkel.

CJ: - Igen! - motyogom nyakába, mivel egy kicsit elkezdtem szédülni. - ByungHyun... nem vagyok jól - suttogom halkan.

   L: - Nyugi, lassan feküdj le, mindjárt kerítek egy orvost! - szaladva elhagytam a kórtermet. Viszonylag hamar találtam egy orvost, és együtt siettünk vissza a kórterembe.

CJ: Nem tudom mi van velem. Fáj a fejem és szédülök. Miután életem szerelme itt hagy, befelé fordulok  - a fal felé - és megpróbálom leküzdeni a hányingert. Pár perc alatt vissza is ér egy orvossal, aki megvizsgál. - Fiatalember, maga nagyon lefogyott, még egy idolhoz képest is. Eszik rendesen? Emellett még túl is hajtotta magát - mondja nekem, mire eszembe jutnak azok a reggelek és esték, mikor semmi étvágyam nem volt valaki miatt... és igen, túl hajtottam magam, hogy felejtsem azt a fájdalmat, amit ő okozott nekem akkor. De ez most már nem érdekel. Hiszen azt mondta, hogy el akar venni és hogy mindennél jobban szeret. Boldogabb még sosem voltam.

   L:Kicsit megijedtem amikor az orvos azt mondta, hogy túlhajtotta magát. Vajon...miért?????? Lehet, hogy miattam....?

CJ: Remélem nem jön rá, hogy miatta.... nagyon remélem, azonban mikor a menedzser megérkezik félre vonja L.Joet. Ijedten, kissé félve nézek utánuk.

 Mikor L.Joe vissza jött hozzám, bűnbánóan lehajtotta a fejét és azt mondta: - Ne haragudj rám, nem akartam ezt okozni neked - mielőtt megfoghattam volna a kezét, már felállt és kiviharzott a kórteremből.

   L: Miután beszéltem a menedzserrel, teljesen eljutott az agyamig, hogy tulajdonképpen mit tettem az én ChunJimmal. Tudtom, hogy most már megbocsájtott, és most már csak boldognak kellene lennünk, de most nem tudok a szemébe nézni. Elmentem egy kicsit sétálni a parkba, hogy kitisztítsam a buksim. És támadt egy ötletem...

CJ: Miután úgy elrohant, mentem volna utána, de a menedzser megtiltotta, hogy elmozduljak az ágyból, így csak azt várhattam, hogy vissza jöjjön az én Hyunniem. Persze, nem nagyon akart vissza jönni, így bele kellet (volna) törődnöm abba, hogy ma este nem fogom látni. Könnyes szemekkel fordult meg az ágyban és megpróbáltam el aludni, de nem nagyon akart menni. Aztán motoszkálást halottam az ajtó felől...

   L: Egy kis séta után bementem egy kávézóba, és vettem a babámnak egy jeges kávét. Tudom, hogy imádja.  Vissza siettem a kórházhoz, gyorsan felszaladtam kedvesemhez a harmadikra. Mielőtt bementem volna benéztem az ablakon. Úgy tűnt, mintha aludna...de ChunJinál sosem lehet tudni. Így hát bátran, de mégis óvatosan, és csendesen léptem a szobába. Odamentem az ágya mellé, leraktam a kávéját, és oda ültem mellé. Néztem a hátát, és hallgattam édes szuszogását..

CJ: Úgy tettem, mintha aludnák, de mikor meghallottam, hogy azt suttogja, hogy itt vagyok baba, már tudtam hogy ByungHyun jött vissza. Mikor felállt, utána fordultam és a keze után nyúltam. Megdermedt, de nem fordult vissza. - hol voltál? - kérdeztem kissé kétségbeesett hangon. - Nagyon... aggódtam érted - erre megfordult és a szemembe nézett.

1. rész

   CJ: Ki gondolta volna, hogy decemberben felém sem néz, az a nyomi ByungHyun! Komolyan már kezd... hiányozni... nagyon hiányzik, de ha oda megyek hozzá, mindig elküld vagy rövid úton lekoppint magáról. Mint akinek van valakije... ugye, nem? Nem... nem hiszem, akkor már megmondta volna és már régen szakítottunk volna. Akkor miért kerül egyfolytában? Kezdek egy újabb sírógörcs szélére sodródni, mikor valaki megérinti a hátam. Ijedten sikkantok fel és halálra váltan meredek hátra, ahol Niel pislog rám együtt érzően. - Hiányzik, igaz? - nem mondok semmit, csak megölelem és felsírok fájdalmamban. Annyira hiányzik...!

   L:Ez a hónap nem egészen úgy alakult ahogy terveztem. Eléggé eltávolodtunk egymástól az én kis ChunJimmal, amit nagyon sajnálok, és szeretném jóvá tenni, de nem ugorhatok neki csakúgy rögtön. Nagyon rossz érzés, hogy fájdalmat okozok neki, azzal, hogy szinte mindig elutasítom közeledését, de egy nagy lépére készülök, és most nem gyengülhetek el ezen a ponton.

   CJ: Niel dühöngve hagyott és kiabálva keresi L.Joet- hogy jöjjön ide és legyen férfi. Nem modom ez azért  Niel szájából hallani. Náluk amúgy is C.A.P a főnők, nem véletlen full cap (:D). Egy kéz mozdulattal letöröltem a könnyeim és felálltam a székről, ahova Niel ültetett. Körül néztem és mivel senki nem volt a közelben, úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni egyet. Ki kell tisztítanom a fejem... Gyorsan, mint a villám felvettem a cipőm és a kabátom, majd kiléptem az ajtón.

   L:Már nem tudom, hogy hanyadik utcát járom végig, ezen a hideg, sötét délutánon, amikor megpillantok egy ismerős alakot a távolból közeledni. Hirtelen rám néz, és akkor válik világossá, hogy az ismerős alak, nem más mint az én kedvesem. Amikor megpillantom kisírt szemeit, és a táskákat a szeme alatt, összeszorul a szívem. Találkozik tekintetünk, és megtorpan. Egy pillanatra én is megállok, majd egyre szaporábban kezdem el szedni a lábaimat. Sietek felé, és az a terv, hogy megölelem...

 CJ: Nem tudom mióta járom az utcákat, de mikor feleszmélek már sötét van. Körbe nézek, hogy hol vagyok, de megpillantom L.Joet. Felém szalad a pillanatnyi megrökönyödése során, mire én elkezdek szaladni, nem tudom merre, de minél gyorsabban el. Nem akarok  vele beszélni. A hideg, téli levegő csípi az arcom, könnyeket csal a szemembe, de nem állok meg. Futok tovább, azonban egy piros lámpánál meg kell állnom...

L: Nem kicsit meglepődök cselekedetén, de nem állok meg, futok utána. Folyamatosan kiabálok utána, a szűk kis utcák az Ő nevétől visszhangzanak. A hideg levegő miatt a torkom eszeveszettül kezd el fájni. Ilyenkor arra gondolok, hogy a kedvesem milyen aggódó tekintettel nézne le rám, és ápolna.... Hiába, hogy kiköpöm a tüdőm, nem állok meg. Mikor kiérünk a főútra a jelzőlámpák nekem akarnak segíteni, mikor kedvesem odaér hirtelen átvált pirosra.

CJ: Bassza meg!! Nem állhatok meg! Hátra fordulok, de L.Joe egy diadalmas mosollyal közeledik felém. Nincs más választásom... Elkezdek felé futni és közben nagyon remélem, hogy nem fog megfogni, de hát minden jó terv becsődöl egyszer...

L: Ismét meg kell, hogy lepődjek cselekedetén, ugyanis elkezd felém futni. Én is futok felé, és mikor egy hatalmas csapódással nekem ütközik nagyon szorosan ölelem magamhoz, és közben belesuttogom fülébe: - Mit csináltál, manó? - könnyek gyűlnek a szemembe mikor megérzem édes illatát.

CJ: Neki ütközöm, megölel. Kézzel lábbal ellenkezem, de mikor fülembe suttog, legördül egy újabb könnycsepp az arcomról. Nem hiszem el, már megint sírok... miatta. - Eressz el! - hangom elcsuklik a visszafolytott sírástól.

L:Nem akarom, de kérésének megfelelően szépen lassan elengedem. Mikor meglátom már lefolyt könnyének csillogó nyomait ismét összeszorul a szívem. Letörlöm az ott maradt csíkot, majd óvatosan megfogom kezét, elkezdem simogatni. Nem hagyja, hogy sokáig élvezhessem kezeit az én kezeim között, lassan kezdi kihúzni kézfejeit enyhe szorításomból.

CJ: Elhúzódik tőlem, majd megfogja a kezem és simogatni kezdi. Nem akarok nagyobb balhét az utcán, már így is mindenki minket néz. Lassan kihúzom kezemet az övéből és elindulok az út széle felé. Mellettem jön, olyan szorosan, hogy ne tudjak elmenkülni tőle, majd leintek egy taxit. Beszállunk és L.Joe megadja a címünket. Az út nagyon lassan telt el és iszonyatos csöndben. Nem tudtam mit mondani neki, vele nem tudom mi volt, de ő sem szólalt meg.

L:Kifizetem a taxit, majd fel sietünk a dormba. Mindenki meg van lepve, hogy én is itt vagyok, de ezt nem csodálom. Most 2 teljes hónapig a saját kis fészkemben voltam, készülve a nagy lépésemre. ChunJit előre engedem, majd becsukom magam után az ajtót. Első utam a konyhába vezet, hogy csináljak egy teát. Megcsinálom ChunJi kedvenc teáját, mert tudom, hogyha ilyet csinálok neki, akkor valahogy megnyílik, és sok mindent megtudunk beszélni. Miután elkészült, megfogom a bögrét, és utána megyek a szobába, és ránk zárom az ajtót, hogy ne nyisson ránk senki, miközben (szeretnénk) beszélgetni. Az ágy szélén ül, és nyomkodja a telefonját, és kissé meglepődik, mikor bezárom magam után az ajtót. Leülök mellé, kezébe adom a teát, és várom a "rekciót".

CJ: Meg várom, hogy ki fizesse a taxit, majd elindulunk felfelé. Az ajtóban előre enged, nem várom meg, elindulok a szobánk felé, amit mostanság CSAK ÉN használok, mert hogy ő a saját házába megy. Bosszúsan nyomkodni kezdem a telefonom, mikor bejön. Meglepődök, de mikor meglátom a kezében a két bögrét... hát nem is tudom mit éreztem akkor. Leül mellém, majd a kezembe adja a kedvenc teámmal teli bögrét. A kis mocsok! Tudja, hogy ezzel hízeleg nekem, mindent, ismétlem mindent elmondok neki. Belekortyolok a mentás teámba, majd várakozóan rá nézek L.Joera. Mivel nem szólal meg, lassan felmászok az ágy támlájához, neki vetem a hátam és leülök a párnámra. Várom, hogy elkezdje.

L: - Kérlek, mondj valamit, had hallhassam azt a gyönyörűen csengő hangod! - szólalok meg, annyi várakozás után.

CJ: Megrázom a fejem. Ha tudná, hogy mennyit szenvedtem miatta... oké, ez kicsit önzőnek fog hangzani, de azt akarom, hogy ő is átérezze azt amit én, mikor nem volt mellettem.

L:Tudom, hogy miért nem szólal meg, és teljesen átérzem a helyzetét, és fáj, hogy miattam kellett szenvednie, pedig én csak jót akartam neki..... Halkan kezdek sírni, csak a könnyeim folynak. Lassan lecsúszok az ágyról, és leülök elé. Hallom, ahogy a könnyeim beleesnek a teába....

CJ: Fáj így látni, de makacsabb vagyok annál, hogy itt feladjam. Nem én fogok megszólalni először. Nagyon szeretem őt, az életemnél is jobban, de azoka az átsírt éjszakák még mindig fájnak.

L:Szipogok egy hangosat, ugyanis már nem bírom magamban tartani, valamilyen hangot már muszáj volt kiadni. Kár, hogy nincsen egy külön szobám, ahova most betudnék zárkózni, és verhetném a fejem a falba, hogy miért történt így ahogy......pedig én tényleg egy jó dologra készültem, csak sajnos ő ezt nem tudja. Lassan, komótosan felállok, vetek egy utolsó pillantást szerelmemre, majd elhagyom a szobát. Egy száll pólóban kimegyek az erkélyre, és keservesen kezdek sírni.

CJ: Figyelem, ahogy elmegy. Hallom, azt is, hogy ki megy... Gyorsan felpattanok a helyemről és utána megyek, de előtte felveszem a kabátom és viszem az övét is. Kint áll az erkélyen, háttal nekem,. Lassan felé sétálok, majd óvatosan a hátára terítem a kabátját. - Megfogsz fázni, pabo~ - suttogom lágyan,  a háta mögül.

L: Hiába, hogy befagy a likam hideg van, akkor is kiráz a hideg amikor meghallom lágyan suttogó hangját. Egy picit hátra fordítom a fejem, hogy lássam itt van e még, majd ismét előre nézek.

- Köszi a kabit - köszönöm meg nagyon halkan.

CJ:  - Byunggie... menjünk be - kérlelem kedvesen. Megfogom jéghideg kezét és elkezdem befelé húzni.

L: Amikor langyos kezével megérinti az enyémet egy kellemes, melengető érzés tölti meg szívemet. Hagyom, hogy teljesen behúzzon. Leveszem a kabátot, bemegyek a szobába, és kihozok egy vékony kis takarót, és egy párnát, majd elhelyezkedek a kanapén.

CJ: Mikor meglátom, hogy berendezkedett a nappaliban lévő kanapén, elé állok és olyan csúnyán nézek rá, ahogy tudok. - Ugyen, nem gondoltad komolyan, hogy itt fogsz aludni? Remélem nem, mert... nagyon szeretném, ha velem aludnál - halkul el a hangom és kislányosan elpirulok a végére. Komolyan, hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Miért kell nekem minden mondat után elpirulnom? Miért? L.Joe meglepetten néz rám, mire én gyorsan eltakarom az arcom kezeimmel. - Hagyjuk... felejtsd el - motyogom és elfutnék, de nem engedi.

L:Tágra nyílt szemekkel bámulom enyhe pírbe boruló arcát, és mikor már készül lelépni gyorsan csuklója után kapok: - H-hogy m-mit mondtál? - kérdezem tőle dadogva a meglepettségtől.

CJ: - A-azt, hogy sze-szeretném, ha v-velem aludnál... - suttogom elfordított fejjel. - Hiányoztál, Hyunnie...

L: Bele remeg a szívem amikor meghallom azokat a bizonyos szavakat "hiányoztál", és azt az édes kis becézést "Hyunnie". Lehúzom magam mellé, majd óvatosan ledöntöm a kanapén, és egy kis kifli pózban átkarolom derekát. Bele szagolok nyakába, hogy érezhessem finom bőrének illatát, mire egy picit megremeg.

CJ: L.Joe lehúz maga mellé a kanapéra, ledönt, majd átkarolja a derekam. Feje pont a nyakhajlatomban van, bele szagol, mire enyhén megremegek karjai közt. Végül belecsókol nyakamba, ezzel egy apró, elégedett sóhajt csalva ki belőlem. Gyorsan észbe kapok, mert hogy a nappaliban vagyunk... - ByungHyun, itt nem csinálhatjuk! A többiek, főleg MinSoo kinyírnak minket! - mondom szemeibe nézve.

L:Nagyon kívánom már, nagyon hiányzik az érintése, és a finom nyögései, de még mindig várni akarok, az eltervezett pillanatig.

- Szívem, ne értsd félre, de én szeretnék még várni egy picit, ugyanis van valami amit szeretnék neked adni, és szeretném, hogyha azt egy szeretkezéssel "ünnepelnénk" meg..úgymond... - remélem megérti, és remélem nem követtem el megint nagy baromságot.

CJ: Nem kicsit lep meg, de rábólintok. - Ahogy szeretnéd, baboya - majd lehúzom magamhoz egy csókra. A gondolataim folyamatosan azon járnak, hogy vajon mit szeretne megünnepelni, mit szeretne adni nekem és a többi...

L: El se hiszem!!! Megcsókolt!! Olyan régen éreztem már ajkai ízét, hogy most se hiszem el. Olyan érzés, mintha először csókolna meg. Édes kis ajkaitól ismét kiráz a hideg...ez a srác mellett nem tud uralkodni magán az ember, de akkor is várok még egy kicsit, és újra magamévá teszem.

CJ: Visszacsókol, majd egy mosollyal elválik tőlem. - A-azért velem alszol ma? - kérdezem félenken. Remélem, mert nem bírnák ki még egy napot nélküle. Elértem a tűréshatárom.

L: Elmosolyodom mikor szégyenlősen felteszi nekem a kérdést. Kis édesem....: - Nem bírnék ki még egy éjszakát nélküled - csókolom meg újra.

CJ: - Akkor jó, mert én sem nélküled - mikor megcsókol, egy kellemes, bizsergető érzés áramlik szét a testemben. Jólesően felsóhajtok, miközben L.Joe csókol. Behunyom a szemem és élvezem azt amit csinál velem. Arra viszont nem számítok, hogy elkezd csikizni. Könnyesre csikizett ez a gonosz baboya és nagyon büszkén vigyorgott rám, mikor levegőért kapkodva könyörögtam neki, hogy álljon le. - Gonosz vagy, Hyunnie - mondom rákerekítve a szemeim, mert tudom, hogy ilyenkor nem tud ellenállni nekem.

L:Amint meglátom édes kis pofiját elkezdem összevissza puszilgatni. Az arcát, a száját, a nyakát, egészen a kulcscsontjáig. Hirtelen felül, lerántja rólam a takarót, majd a mutató ujjával kezd el nekem mutogatni, hogy kövessem. Utána is megyek a szobába, és amint beértem rögtön ajkainak esek. Nem, nem ByungHun, nem feküdhetsz ma le vele, majd csak akkor a tökéletes pillanatkor - mondogatom egyfolytában magamnak, hiszen ChunJi teljesen megőrjít. Imádom mikor ilyen szenvedélyesen, kicsit erőszakosan, de mégis ChunJisan, vagyis óvatosan csókol. Megőrülök!!!!!!

CJ: Ott csókol ahol tud, a nyakamnál, a kulccsomtomnál, az ajkaimat... Gyorasan és kissé hirtelen felülök, hiszen ezt itt nem csinálhatjuk, mi van ha valaki meglátja? Leránto, Joe-ról a takarót, majd elkezdek e szobánk felé hátrálni, közben hívom magam után. Miután beértünk neki esik az ajkaimnak, én meg lassan, de legfőképp óvatosan csókolok vissza. Igyekszem minden érzelmem belesűríteni a csókba, azonban mikor keze kényes területekre téved, elszakadok tőle. - Azt mondtad, hogy nem most akarsz... - pirulok el ARRA gondolva. - Szóval... izé... tudod...

L: Szegénykém nagyon zavarba jött, ahogy övcsatját fogom, de igaza van, és ha most nem állított volna le akkor elrontottam volna a tervem. Kifújom a levegőt, közben átfogom derekát, és adok rövid kis csókot ajkaira: - Aludjunk, jó édes?? -  elválok tőle, közel maradva ajkaihoz.

CJ: -Re-rendben... akkor menjük aludni - suttogom ajkaira. ByungHyun még egy utolsó csókot lop tőlem, majd befekszik az ágyba, én meg kicsit lemaradva de követem őt. Bemászok mellé és hozzábújok, akár egy cica. Mindig megkapom tőle azt, hogy olyan vagyok akár egy macska. Hát talán...